A Sölkpass, ez a lenyűgöző hegyi átjáró Stájerország szívében, igazi vezetési élménnyel gazdagítja az ide látogatókat. Utunk Sölk településről indult, innen kanyarogtunk felfelé a hegyoldalon, hogy meghódítsuk ezt a festői szépségű hágót, amely méltán érdemli ki az “osztrák Transzfogaras” becenevet.
Bár a Sölkpass rövidebb, mint világhírű román rokonai, a Transzfogaras vagy a Transalpina, szépségében és a vezetési élmény intenzitásában egyáltalán nem marad el mögöttük. A 15,3 kilométer hosszú hegyi út 1790 méter tengerszint feletti magasságig kapaszkodik fel, miközben közel 700 méteres szintkülönbséget győz le. Az éles kanyarok, a meredek emelkedők és a lélegzetelállító panoráma minden méteren új kihívást és új vizuális élményt kínálnak.
Ahogy autónkkal egyre magasabbra emelkedtünk, a táj fokozatosan változott körülöttünk. A völgy zöldellő erdői lassan átadták helyüket a magashegyi rétek világának, ahol a nyári virágok színes szőnyege borította a hegyoldalakat. A szerpentinek minden fordulója után új perspektívából csodálhattuk meg az alattunk elterülő völgyeket és a távolban magasodó hegycsúcsokat.
A Sölkpass egyik különlegessége, hogy kevésbé ismert és forgalmas, mint sok más alpesi átjáró, így autónkkal gyakran egyedül voltunk az úton, mintha az egész hegység csak a miénk lenne. A csend, a tiszta hegyi levegő és a természet érintetlen szépsége tökéletes kontrasztot alkotott az autó motorjának zümmögésével és a kanyarokban megdőlő karosszéria finom mozgásával.
A hágó tetején rövid pihenőt tartottunk, hogy megcsodáljuk a panorámát. A Sölkpass legmagasabb pontja közelében két hegyi tó – a Groβer és Kleiner Sölktal See – türkizkék vize csillogott a napfényben, tökéletes hátteret nyújtva egy emlékezetes fotóhoz.
Utunkat folytatva a hágó északi oldalán ereszkedtünk le Schöder település felé. A lefelé vezető szakasz ugyanolyan izgalmas volt, mint a felkapaszkodás – a szerpentinek folyamatosan váltakozó íve, a völgy felé nyíló kilátás és az út mellett csörgedező hegyi patakok hangja sajátos ritmust adtak a vezetésnek.
Schöderbe érkezve éreztük, hogy autónk megérdemli a pihenőt a Sölkpass kihívásai után. Mi azonban nem állhattunk meg sokáig, hiszen újabb természeti csoda várt ránk: Stájerország legnagyobb vízesése. A Schödertől rövid autózással megközelíthető természeti látványosság felé vettük az irányt, hogy a vezetési élményt egy kis gyaloglással és a természet erejének közvetlen megtapasztalásával egészítsük ki.
A vízeséshez vezető ösvényen sétálva már messziről hallottuk a lezúduló víztömeg moraját. Ahogy közeledtünk, a hang egyre erősödött, míg végül elénk tárult a lélegzetelállító látvány: a hatalmas sziklafalról alázúduló víztömeg fehér tajtékot verve tört utat magának a kövek között. A vízpermet hűsítő érintése és a zuhatag végtelen energiája tökéletes kontrasztot nyújtott a Sölkpass szerpentinjein átélt vezetési élményhez – mindkettő a természet erejét és szépségét ünnepelte, csak teljesen más formában.
A stájerországi vízesés meglátogatása után, feltöltődve és új élményekkel gazdagodva tértünk vissza autónkhoz, hogy folytassuk utunkat Stájerország további csodái felé. A Sölkpass és a vízesés együtt tökéletes napi programot alkottak, amely egyesítette a vezetés örömét, a természet szépségét és az aktív kikapcsolódást – mindazt, amit egy tökéletes autós kirándulástól elvárhatunk.